1 mies. temu
Van úgy, hogy nem kell társaság. Péntek este hatkor felültem a Duke-ra és elindultam a Bükk felé, cél nélkül. Az ég már narancssárga volt Eger felett, és a hegyi utak üresek voltak - csak én meg az aszfalt meg a fák, amik úgy hajoltak az út fölé, mint egy alagút.
A 390-es kicsi ehhez az úthoz. Mindenki azt mondja, hogy kell legalább hatszáz köbcenti a hegyekbe. Nem igaz. A Duke pont elég erős ahhoz, hogy szórakoztasson, és pont elég könnyű ahhoz, hogy a szűk kanyarokban táncolj vele. Harmadikban, ötezer körül, pont ott van a sweet spot, ahol a motor énekel és te csak követed a ritmust.
Megálltam egy kilátónál Szilvásvárad felett. A völgy már sötét volt, de a hegyek tetején még ült az utolsó fény. Levettem a sisakot, rágyújtottam egy cigire, és csak álltam ott. Néha ennyi elég. Egy motor, egy út, egy este. Nem kell több.